1 Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök kőszál!
Az a víz, s a drága vér,
Melyet ontál bűnömér`,
Gyógyír légyen lelkemnek,
Bűntől, vádtól mentsen meg.
2 Törvényednek eleget
Bűnös ember nem tehet,
Buzgóságom égne bár,
S folyna könnyem, mint az ár:
Elégtételt az nem ad,
Csak Te válthatsz meg magad.
3 Jövök, semmit nem hozva,
Keresztedbe fogódzva,
Meztelen, hogy felruházz,
Árván, bízva, hogy megszánsz,
Bűnöm nem hagy pihenést,
Mosd le ó, mert megemészt.
4 Ha bevégzem életem,
És lezárul már szemem,
Ismeretlen bár az út,
Lelkem hozzád mennybe jut:
Aki értem megnyíltál,
Rejts el ó, örök kőszál!
Source: The Cyber Hymnal #14260